Ez valamikor a fogantatás környékén dől el. Mindenkiben van valami kódolva, ami eldönti az érdeklődési körét. Valakiből matematikus lesz, filozófus, építész, profi szakember, vagy bármi egyéb. Nekem ez jutott. Puszta genetikai véletlen lehet. Más magyarázatot nem tudok rá.

Senki nem volt különösebben oda az autókért a családomban. Persze volt mindig otthon, néha több is, mert kellett, mint munkaeszköz. Engem viszont már születésemtől fogva lenyűgöztek, és ez a mai napig ki is tart. Azt mondanám, igazából ez volt az egyetlen olyan dolog, ami mélységeiben le tudott kötni.

Abba, hogy írjak is róluk, mindig is bele akartam vágni, de sosem mertem igazán. Féltem tőle, hogy nem tetszik az embereknek majd, én leszek az N+1-es számú hülye gyerek, aki baromságokat irkál a neten stb. stb. Talán így is lesz, de most már igazából leszarom. Ha lesz akár egy ember is, aki élvezettel olvassa az eszmefuttatásaimat, vagy érdemi vitát tudok esetleg generálni, mely minden résztvevőjét építi, akkor már megéri. Ha pedig senki el sem olvassa, az sem baj, mert én közben jól szórakozom, és ez a lényeg. Hogy élvezzük, amit csinálunk. � Remélem, hogy jó páran lesznek azért, akik velem tartanak!