Miről szól az autózás? Nem nekünk, autóbuziknak, akik égett gumiszagban és benzingőzben fürödve érzik jól magukat, V8-as motorokról ábrándozunk és már csecsemő korunkban azzal nyugtattak minket, ha sírtunk, hogy leraktak egy parkoló autó mellé. Hanem az átlagember számára?
Számukra az autó egy tárgy. Nem sokat várnak el tőle. Mindig induljon be, és csak akkor álljon meg amikor azt a sofőr is úgy akarja, ne ázzon és ne fázzon benne az ember. Ha elindul B-be, akkor MINDIG érjen oda. Kiszámíthatóan, nyugisan. Lehetőség szerint férjen be minden, akár egy komplett lakás, gyerekek, kiskutya és a többi.
Na ettől lesz számomra zseniális a Volkswagen Touran. A tökéletes célszerszám.
Beszélhetnék a külsőjéről, de mit mondhatnék? Egy doboz. Az elején van pár króm csík, hogy azért valami játék mégis legyen benne, a fényezés folytonosságát megtöri a hatalmas szélvédő, következik úgy három méternyi tető és hirtelen vége. Mint amit elvágnak. Ha szaladnánk rajta, itt most zuhannánk pontosan 1.628 métert, mert olyan magas. Ha a földön fekve felnézünk, elénk tornyosul még 183 centinyi szélességben ez a kisebb domb, és a két szélén elhelyezett piros lámpatest árulkodik nekünk arról, hogy ez bizony a vége.
Ha már itt vagyunk, nem nézünk bele? Nyissuk ki ezt a bendőt. A csomagtér ajtó nagyjából két méter magasságba tárul, és szinte távcső kellene, ha le akarnék olvasni valamit a középkonzolról. Kiáltok egyet, és bizony visszhangzik, annyira hatalmas. Ami ide nem fér be, az nem is érdemes rá, hogy bárhova is magunkkal vigyük. Írhatnék itt litereket hét üléssel, vagy a nélkül, lehajtott székekkel, síkba döntve, de elég, ha azt mondom: az összes. Akkora rakodóteret tudunk kialakítani magunknak, amekkorát nem szégyellünk, és ezt ráadásul remekül variálhatjuk. Ebben segít az a kis millió rejtett tároló, rakodó, amit rendelhetünk az autónkba.
Variálhatóság és ergonómia. Ez a két szó lebeghetett a tervező mérnökök szeme előtt. Gyakorlatilag mindent ennek rendeltek alá, mikor rajzolgatták a kocsit.
A hátsó sor három, teljes értékű és külön-külön állítható ülésből áll, ezáltal akár három kisgyereket is be tudunk pakolni oda, vagy három jól megtermett felnőtt is le tud bennük utazni egy Bukarest-Lisszabon távot anélkül, hogy azt is megbánnák, hogy megszülettek.
Elől sincs másként a helyzet, lehet terpeszkedni ahogy csak szeretnénk, és ha esetleg a kelleténél több kalóriát viszünk be a mindennapok során, mely deréktáji bőségben jelentkezik, akkor sem kell aggódnunk, elférünk minden irányban. Aki szereti hosszú utazások során a mellette ülő combját simogatni, az hamar leszokik róla, mivel olyan távolságba kell átnyúlnunk, ami már a komfort zónánkon kívül esik.
Maga a vezető pozíció egyébként kifejezetten olyan, mint egy teherautóban. Aki ült már Transporterben, Ducatoban vagy egy Partnerben, ismeri ezt a testhelyzetet. Nem túl sportos, nem is nagyon lehet azzá tenni. Nem fogjuk a seggünkkel érezni az autó reakcióit, bár ebben nagy szerepe van annak, hogy nem is nagyon vannak neki ilyenjei. De ne szaladjunk előre.
Az indítás előtt fontos elmondanom, hogy az általam használt autó egy annyira fapados kivitel volt, hogy még a tempomat is utólag került beszerelésre. Szerintem nem is gyártottak ilyet valójában, csak valami előszériás próba verzió lehetett. Ugyanakkor, egyáltalán nem éreztem hiányát igazából semmi olyan extrának, ami a mai autókban, vagy akár a konfigurátor szerinti jelenlegi alapkivitelben megtalálható.
A kulcs elfordítására valahonnan a távolból rövid köszörülést hallunk, a bódé megremeg egy pillanatra, és már dorombol is mind az… 1200 köbcenti. Igen, ez egy 1.2-es TSI. Ajvé, gondoltam magam is, de már az első pár száz kilométeren eszembe juttatta azt az egyetemes igazságot, miszerint nem szabad előítéletesnek lenni! Ugyanis hiába majd két tonna a Touran, és hiába van csak 110 lóerőnk, annyira jól sikerült hangolni a wolfsburgiaknak a turbót a kis négyhengeresen (mert hál’ Istennek nem csak három dugattyú jár fel-alá a forgattyúsházban), hogy nem érezzük kevésnek, szinte soha. Az alsó fordulatszám tartományokban egészen dízelesen húz, de nem fogy el 4000 környékén, nagyjából 4800-5000 környékéig kitartóan húz. No, nem fölényesen, azt azért nem mondom, de bátran bele lehet kezdeni egy előzésbe vele, ha kicsit szűkösebb a dolog visszaváltunk egyet vagy kettőt, és már ott sem vagyunk. Városban sem érezni soha kevésnek a teljesítményt, sőt! Azt mondom, talán itt van igazán elemében. Ez egyébként már nem a rettegett láncos vezérlésű TSI modell, az alatt a közel 200 ezer kilométer alatt, ami három év alatt belekerült az autóba a cégnél, soha semmi gond nem volt vele. Ebből nekem az utolsó 40 ezerről van tapasztalatom, ami úgy három hónap alatt került bele, és egyetlen egyszer fordult elő, hogy bejelzett a gép, miszerint rá kellene néznem az olajszintre. Érdekes módon, ez két héttel az olajcsere után történt. Miután rátöltöttem úgy másfél decit, nem jött elő ismét a probléma. Annak tudtam be, hogy valószínűleg a betartott gyári olajcsere periódus (30.000 km) nem tett neki annyira jót. Az új tulaj helyébe mindenképp ránézetnék azért a motorra.
Ugyanakkor a jelenleg kapható egyetlen benzinmotorról nem tudok nyilatkozni. Tapasztalatot egyet hallottam, az mondjuk nem volt vele túlságosan elégedett, alkalom adtán kipróbálom majd, mégis milyen. Úgy képzelem az a 150 lóerő azért még határozottabbá teszi a közlekedést.
Na jól van, de milyen vezetni??
Mit gondoltok, mégis milyen? Ennél sterilebb, lelketlenebb, unalmasabb autóval még SOHA nem találkoztam, pedig egy pár azért megfordult már alattam. De ezt a szó legnemesebb értelmében mondom! Amilyen egyszerű és kiszámítható kívül és belül egyaránt, pontosan ugyan azt adja akkor is, mikor megyünk vele. Mindig tudjuk mi fog történni, nincsenek meglepetések. Nem fogjuk vele keresni a kanyarokat, de ha esetleg egy hegyi szerpentinre tévedünk vele, nem fogjuk rosszul érezni magunkat. De jól sem. Totálisan egykedvűen haladunk, kényelmes, se nem lassú se nem túl gyors tempóban, és azt érezzük az idők végezetéig tudnánk ezt csinálni. Ez köszön vissza az autópályán is. 150 fölött megjön a szélzaj, addig síri csend uralkodik az utastérben, a motort nem halljuk, néha el is felejtjük, hogy ott van, a gumik távoli súrlódása és a felezővonal ritmikus felvillanása emlékeztet rá csupán, hogy úton vagyunk.
Tudom, hogy ez sokaknak szörnyen hangzik, alapjáraton nekem sem porcosodik ettől a gondolattól. De nagyon sok ember, és azt gondolom a döntő többség pont ezt keresi az autózásban. Legyen egy olyan tárgya, ami nem igényel figyelmet, mindig ott van neki, és hosszú távra tervezhet vele. A Touran pontosan ezt nyújtja.
Gyorsan felmentem a VW honlapjára, és összeraktam egyet. Nem nagyon van benne semmi extra, azon kívül amit a Comfortline tartalmaz egy LED lámpa szettet, egy légtisztítós klímát, panoráma tetőt és tolató kamerát tettem bele. Előbbit azért, mert ha igénybe vesszük rá a nagycsaládos kedvezményt, akkor kapásból megspóroltunk magunknak másfél milliót, így ennyi luxust nyugodtan megengedhetünk magunknak, utóbbit pedig azért, mert az általam használt példányban még egy radar sem volt, pedig egy ekkora autóhoz már dukálna. Ez így az 1.5 TSI-vel 10 491 250 forint, a két literes TDI-vel és DSG váltóval 12 505 940. Egyéni ízlés és felhasználás döntsön róla, ki melyiket választja. Aki esetleg használtban gondolkozik, mindenképpen figyeljen rá, hogy ne a gyári olajcsere periódusokkal rendelkezzen a múltjában, ha nem tizezreként kapott új olajat, akkor ne erőltessük.
Mikor elbúcsúztam a kocsitól az Octavia kézhezvétele előtt, egy dolgot tudtam mondani, legyen az itt is a végszó.
Sose legyen rosszabb autóm.
